Motiváció,
bevonzás és türelem? vagy küzdelem kitartás és igyekvés?
Sokszor merül fel minden napi életünk során
magunkban a kérdés, hogy vajon mi is a motivációnk az adott cél elérése
érdekében, megéri e küzdenünk, megtérül- e a befektetett erőnk? Legyünk
őszinték, szinte minden nap feltesszük magunknak ezt a kérdést, szorongunk,
hogy sikerül-e elérnünk céljainkat.
Minden ember élete során célokat tűz ki maga elé,
amelyek életszakaszához mérten általában nehezen elérhetőnek tűnnek, az évek
során mindig beigazolódik, hogy ha rendelkezünk a kellő motivációval és
kitartással, talán céljaink elérése már nem is olyan lehetetlen. Gyermekként
szeretünk az elsők lenni a tornasorban, hajlamosak vagyunk emiatt még az esőben
is állni egészen addig amíg szüleink hagyják, vagy éppen egész nap sárgarépát
enni, hogy megtanuljunk fügyűlni. Vannak maximalisták, akik csendben ültek az
iskolapadok első soraiban, pisszegésükkel a hátsó padsoroknak lehetőséget adtak
rá, hogy a szünetekben szétcikizzék őket. Az első és hátsó padokban ülők
ugyanolyan gyerekek, ki lazább - ki szorosabb neveltetés által került abba a „padba”
amelyikben ő szívesen foglal helyet. A tanárok szemében a jó gyerekek, az
iskola elitjéhez tartoznak, akik motiváltak abban, hogy figyeljenek az órán, ne
verekedjenek a szünetben vagy éppen ne lógják el az utolsó órát.
Rájuk mindenki úgy tekint a hosszú iskolákban töltött évek folyamán, hogy ők bizony sokra viszik majd egyszer a nagy betűs életben. Vajon ők azok akik már fiatalon felmérik azt, hogy milyen fontos az a bizonyos motiváció, amely őket egész életük során majd hozzájuttatják a céljaik eléréshez, vagy ők azok akik nem használják ki gyermekéveik gondtalan világát és nem tanulják meg azt a csibészséget, ami az életrevalóság alapvető sejtje?
Rájuk mindenki úgy tekint a hosszú iskolákban töltött évek folyamán, hogy ők bizony sokra viszik majd egyszer a nagy betűs életben. Vajon ők azok akik már fiatalon felmérik azt, hogy milyen fontos az a bizonyos motiváció, amely őket egész életük során majd hozzájuttatják a céljaik eléréshez, vagy ők azok akik nem használják ki gyermekéveik gondtalan világát és nem tanulják meg azt a csibészséget, ami az életrevalóság alapvető sejtje?
Felnőtt
éveink küszöbén már a sportban, munkában vagy éppen szerelemi
kapcsolatainkkal szeretnénk bizonyítani azoknak akik szeretnek, illetve saját
magunknak, hogy növelhessük önbizalmunkat. A felhőtlen gyermekévek elteltével
egyre nagyobb akadályok várnak ránk, amelyek megoldásához talán már nem elég
önmagában a motiváció, hanem küzdés, kitartás és akart kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése