dj.tf: Család, háztartás

A háztartás és család fogalmát sokszor egymással szinonim fogalmakként használjuk, pedig a kettő nem ugyanaz. Ezért mindenekelőtt szükséges a két fogalom közti különbséget tisztázni.

A Központi Statisztikai Hivatal (2006) meghatározása szerint „közös háztartásba olyan együtt lakó személyek tartoznak, akik egy lakásban vagy annak egy részében laknak, a létfenntartás költségeit – legalább részben – közösen viselik”. Tehát míg a család vérségi alapon szerveződött közösséget jelent, addig a háztartás azoknak a személyeknek az összessége, akik függetlenül bármilyen rokoni viszonyoktól, egy jövedelmi, illetve egy fogyasztói közösséget alkotnak és az életviteli költségeiket folyamatosan részben vagy egészben közösen viselik.

Többnyire egy család képez egy háztartást, a leggyakoribb modellek az egy-két szülős egy-több gyermekkel, vagy házaspár gyermek nélkül. Háztartást alkothatnak oldalági, le- vagy felmenő ági rokoni kapcsolatban lévő személyek is ugyanúgy, mintha két barátnő költözik össze, mivel egyedül gazdálkodnak. Magyarországon jellemző még a kétcsaládos háztartás is, ahol például idős házaspár van a házas gyermekének családjával közös háztartásban.

Családon belüli vásárlási döntési szerepek és folyamatok:

A vásárlási döntések esetében a résztvevők száma alapján két döntési helyzetet különböztethetünk meg: egyéni és csoportos döntést. Kisebb értékű, problémát nem okozó, rutinszerűen vásárolt termékek esetében a családtag önállóan hozza meg a döntést. Azonban nagyobb értékű, új vásárlásnak tekinthető esetekben a döntésben több személy, eltérő szerepkörökben vesz részt.

Tehát megfigyelhető, hogy a családok fontosabb vásárlási döntések esetében a szervezeti vásárlásokhoz hasonlóan beszerzési központként, Buying Centerként működnek, az egyes családtagok többféle funkcióban szerepelnek, s eszerint lehetnek:

Befolyásolók: a család azon tagjai, akik információk, illetve tanácsok adásával próbálnak hatást gyakorolni a vásárlásra
Ajtónállók: azon családtagok, akik ellenőrzést tudnak gyakorolni az információknak a döntéshozókhoz való eljutása felett.
Döntéshozók: azon családtagok, akik eldöntik, hogy mikor és mit vásároljanak meg.
Vásárlók: azok a családtagok, akik a szóban forgó vásárlást végrehajtják.
Felhasználók: azok a családtagok, akik elfogyasztják vagy használják a más családtagok által megvásárolt, illetve előkészített terméket vagy szolgáltatást.

Ezeket a szerepeket van, hogy egyszemélyben tölti be valamely családtag, de nagyon gyakran a különböző családtagok egy adott termék vagy szolgáltatás vásárlási folyamata során más és más szerepeket töltenek be, illetve más és más módon gyakorolnak hatást a döntési folyamatra.

1. ábra A családi Buying Centerben betöltött funkciók és a vásárlási - döntési folyamat egyes szakaszai közötti összefüggések

Az alábbi döntéstípusok különböztethetők meg a családban:

Közös döntés: vannak olyan termékkörök, illetve ezekhez kapcsolódó vásárlási döntések, amelyekről a döntés közösen, demokratikusan zajlik. Ilyenkor feláll a családi beszerzési központ, mindenki szabadon véleményt nyilváníthat. Általában nagy anyagi megterhelést jelentő, fokozott kockázatot jelentő döntések esetében jellemző.
Kompetencia döntés: ilyen döntés zajlik akkor, ha tudást igénylő a vásárlás tárgya. Gyakran felcserélődhetnek a szerepek például apa/fiú viszonylatban a kompetencia átalakul. Ha képes az anya, apa tanulni a gyerekétől, akkor nagyobb gondok nélkül lezajlódhat a döntés, ha nem akkor „erőfitogtató” folyamattá válhat.
Szülői döntés: olyan döntések, ahol az apa és az anya döntenek, a gyereknek inkább csak választást árnyaló szerepe van. Sok esetben a szülők megpróbálják integrálni döntésükbe a gyereket, illetve az ő szempontjait, de az alapvető határokat ők szabják meg.
Önálló gyerekdöntés konfliktus nélkül: olyan termékköröknél jellemző ez a döntés, amelyek megszerzéséért mindent megtesznek a gyerekek. Általában jól informáltak, konkrét igényekkel jelentkeznek, kisebb tételeknél vásárlóként lépnek fel. Szülői ellenállás inkább a nevelés szempontjából aggályos termékeknél tapasztalható.
Önálló gyerekdöntés sok konfliktussal: olyan döntések, ahol a gyerek jórészt egyedül dönt, de szüksége van a szülő pénzére, illetve beleegyezésére, így csak megegyezéssel jönnek létre vásárlások. A szülő sokszor nem tudja rákényszeríteni akaratát a gyerekre, így a konfliktus gyakori lehet. A konfliktus több forrásból is táplálkozhat: bár sokszor az anyagi teher a fő konfliktust kiváltó tényező, nem elhanyagolható az egészségesnek nevezett táplálkozás jegyében keletkezett konfliktusok. (pl.: a gyerek csokoládét, chipset, fagylaltot stb. szeretne, ami ellen a szülő lázasan tiltakozik.)
Anyai döntés: a kiadások jelentős része a bevásárlást végző, vagy azt irányító háziasszony felügyelete mellett történik. A mindennapi élethez tartozó élelmiszerek, tisztítószerek stb. vásárlásánál leginkább ők döntenek egyedül. Még akkor is így van ez, ha a család közösen megy vásárolni, a legtöbb termék az ő irányítása mellett kerül a kosárba. Főként a rutinszerűen vásárolt márkák tartoznak ide.
Szülői egyéni döntések: olyan vásárlási döntések, ahol az apa/anya, mint férfi/nő saját magának vásárol.