Vásárlásaink
során a termékek csaknem felét korábban nem akartuk megvenni, ötletszerűen
tesszük be a kosárba. Hiszen becslések szerint a vásárlások kb. 40%-a úgynevezett
impulzusvásárlás, azaz előre nem tervezett vásárlás.
Fogyasztói
magatartást vizsgáló szakemberek, reklámszakemberek szerint a gyerekeken
keresztül még több „felesleges” dolgot el lehet adni a szülőnek. Hiszen a
mostani társadalmi értékekből adódó kényszerfogyasztásra leginkább a mostani
gyerekek hajlanak, mivel nekik még sokkal könnyebben alakítható az
értékrendjük, és döntéseikben nem játszik szerepet a racionális igény. Nem is
véletlen, hogy a reklámszakma kiemelt figyelmet szentel nekik, minden
önszabályozás és törvényi korlátozás ellenére. A szülők fülét rágó gyerekek
bármit elérnek. A boltban is. Ez az úgynevezett „nyaggatási tényező” jelenség,
amelynek lényege éppen az, hogy a gyerekeken keresztül bármit el lehet adni a szülőknek.
Ám
számomra nem ezek a tények megdöbbentőek, hanem az előbb megismert témával
kapcsolatos szélsőséges nézetek, amelyek a következőket állítják: a vásárlás
ne legyen közös program a szülő és a gyerek között! Ezen nézetek szerint
sokszor csak azért vásárolnak meg valamit a szülők a gyerekeiknek, hogy „elhallgassanak”
végre. Szerintük a megoldás az, hogy otthon kell hagyni a gyereket vagy arra a
fél órára másra kell bízni, hiszen egy kisgyereknek semmi keresnivalója a
szuper- és hipermarketek fogyasztásorientált, mesterséges környezetében. Véleményüket
azzal magyarázzák, hogy saját gyerekünket rontjuk el azzal, ha már egészen
kiskorában ehhez a környezethez szokik hozzá, és felnőve a hétvégi bevásárló
körutakat tekinti az egyébként igen költséges szabadidős programnak.
Ahogy írtam, számomra túlságosan is szélsőségesek ezek a vélemények. Felmerül bennem a kérdés, hogyan ismerkedik/tanulja így meg a gyerek a pénz értékét?
Ez tényleg érdekes...nem tudom, hogy gondolták, hogy majd minden egyes bevásárlás alkalmával hívják a nagyit, hogy vigyázzon a gyerekre, vagy fizetnek egy bébiszitternek? Egyébként meg így tényleg nem tanulják meg a pénz értékét, szóval szerintem is hülyeség. Az ilyen gyerekek meg hogyan fognak majd nagykorukban vásárolni? Bemennek a boltba és megveszik az első útjukba kerülő dolgot, pénz nem számít alapon...
VálaszTörlésEz megint egy olyan mondat, ami igaz - de nem mindig. Vidd nyugodtan kenyeret-tejet venni a gyereket, amikor beugrasz a közeli boltba (feladat-típusú vásárlás), de ne vidd akkor, amikor órákig ténferegni akarsz a bevásárlóközpontban akár feladat-, akár élményvásárlásról van szó.
VálaszTörlésDe akit nem vittek soha boltba az is megtanul vásárolni, nem kell aggódni. Lesz saját rendszere, vásárlási szokásai, információforrása - legfeljebb az nem a tiédet másolja. :)