Referenciacsoport- „Az légy aki vagy”

Referenciacsoport- „Az légy aki vagy”

Életünk folyamán nagyon sok döntést hozunk mindennapjainkban. Születésünktől meghatározza döntési folyamatainkat családi környezetünk, neveltetésünk és a környezet amiben felnőttünk. Már kisgyermekként komoly döntések elé állít minket az élet. Már gyerekként is minden reggel egy komoly döntés áll előttünk, mit vegyek ma fel?, szüleinket kisgyermekként az őrületbe kergettük azzal, amikor mindent leveszünk az üzletekben a polcokról és mindezt meg is akartuk velük vetetni. Már akkor a család komoly döntési helyzet elé állított minket, hogy válasszunk csak egyetlen egy dolgot a sok-sok csillogó szükségtelen kis izé közül. Lássuk be már akkor is nehezen ment a döntés, hiszen nekünk minden kellett, nem hiába tettük bele fáradságos munkával mindet a kosarunkba. 

Aztán ahogy telnek múlnak az évek az életünk egyik legmeghatározóbb döntése 18 évesen ér el minket. Amikor a gondtalan kis gyermekéveink véget érnek, és belépünk a felnőtt kor kapuján. Választanunk kell ugyanis, hogy merre sodorjon minket az élet, melyik pályán szeretnénk érvényesülni. A társadalom nagy része úgy véli, ŐRÜLTSÉG ennyi idősen eldöntetni a fiatalokkal, akiknek még nem nőtt be a feje lágya, hogy mit is szeretnének csinálni az előttük álló 40-50 évben. Ebben a döntésben a család és a barátok segítenek meghozni a helyes vagy gyakran helytelen döntést. Sokan csak azért, mert a haverok abba az X iskolába adják be a jelentkezésüket, ők is abba jelentkeznek, habár soha nem volt közük az abban az iskolában oktatandó szakhoz, ők azok akik döntésképtelenek, nem tudják felmérni a helyzet súlyát és csak sodrodnak azzal a szuper kis árral, ami az elmúlt 4 évükben olyan sok  nevetéshez és barátsághoz segítette őket. Sokakat ebben a fontos döntésben apa és anya befolyásol a legjobban. Biztos mindenki ismeri az „Én is jogász vagyok fiam, legyél te is tisztességes ember” vagy a „Jaj kicsim, szerintem ha orvosnak tanulnál (tegyük hozzá legalább 15 év az életedből) az lenne a jó neked, hiszen mindenki értelmiségi pályát választott eddig is” vagy a legismertebb „Ugyan már miért mennél oda, melegedni abba az iskolába?...”

Aztán ha végre végigcsináljuk a következő 3-5 évet a keservesen ránk erőltetett vagy szabad akaratunkból választott úton jön a következő, hol is dolgozzak, mert ugye azt is kéne. Nagy nehezen bejutunk egy jó kis munkahelyre, ha van egy kis szerencsék, ahol természetesen alulfizetnek majd bennünket és a ranglétra legalján ugrálhatunk mindenkinek hosszú éveken keresztül. Nem könnyű.:) De aztán jön a lényeg, önálló fogyasztókká válunk és a saját fizetésünkből vásárolhatunk amit csak akarunk... NAGY TÉVEDÉS… Hiába, higgyétek el akkor sem lesz saját döntés. Az első kocsi megvásárlásánál aktuális barátunk vagy éppen férjünk (annak ellenére, hogy mi dolgozunk nap mint nap azért a pénzért) csupán jó szándékból úgyis lebeszél majd arról a szuper kis járgányról amit kinéztünk, és helyette a dolog természetéből adódóan természetesen rá is fog minket beszélni egy olyanra, ami nekünk nem is annyira tetszik, de legalább kevesebbet fogyaszt és állítólag kevesebb lesz a szervizköltsége… Nos sose lehet tudni.J Aztán természetesen mi magunk is apákká és anyákká válunk, és ekkor azt gondoljuk majd, most nőttünk fel igazán és a mi felelősségünk, hogy a csöppségből egy rendes embert neveljünk. Nagy tévedés.:) Természetesen anyukánk és apukánk, no meg persze  a barátaink akiknek már legalább 4 marha rossz gyereke van, ebben az esetben is azt gondolják majd, hogy mindent jobban tudnak nálunk, és akár egy etetőszék, akár egyszerű pelenka típus vagy márka választásnál is ott lesznek (de legalábbis utólag egészen biztosan) azért, hogy elmondják jó szándékból, hogy miért ne azt vegyük, amelyik nekünk tetszik vagy amelyiket éppen praktikusnak találjuk, hanem inkább olyat amilyet ők javasolnak, mert ők már tudják és kipróbálták, és csak jót akarnak.

Valljuk csak be, ha néha borzasztó idegesítő is, jó hogy mindig áll mögöttünk valaki, aki jót akar nekünk! Nélkülük nem lennénk ugyanazok az emberek, és mi, (mindenki) mint befolyásolhatóak szeretjük, hogy ott vannak, és szívesen kérünk tanácsot, mert bízunk bennük és szeretjük őket. Vagy tévedek? :)