Napjainkban a magyar lakosság több mint 50%-a napi szintű
internet felhasználó. Sokan a munkahelyükön, otthon, internet kávézókban vagy
könyvtárakban használják ki napjaik lopott óráit arra, hogy csatlakozzanak a
netre és csekkolják mi, történik ismerőseikkel a nagyvilágban. A fiatalok nagy
része 0-24-ben online, minimum 2008 óta, amióta itthon is megjelent a facebook.
Az a bizonyos a facebook, ami megzavarja az okos telefonok állandó rezgésével a
srácos sörözéseket és a kellemes lányos csevelyeket. A facebookosokat különböző
csoportokba kategorizálhatjuk:
1. Az atom FÜGGŐK: állandóan onlineak, szétposztolják az
üzenőfalukat, mindenhonnan és mindenkivel becsekkolnak, ott társalognak a
barátaikkal, udvarolnak csajoknak/srácoknak
2. FÜGGŐK: természetesen mindenre azonnal reagálnak, hisz ők
is non stop onlineak és a legapróbb, legidegesítőbb dolgaikat is megosztják a
nagyközönséggel
3. Egyszerű felhasználók: ritkán posztolnak, figyelik a
társasági szerveződéseket, kommentelnek de csak ritkán
4. Leskelődök: napi felhasználók, de se, nem posztolnak se
nem kommentelnek, inkább mások üzenőfalait és képeit csekkolják az oldalon
töltött időben
Sajnos összességében beszippant bennünket ez a világ és az
újonnan létrejövő többi is, mint a nagyon menő twitter vagy éppen az Iphone-osok
kedvence az Instragram. De ezzel nem is ez a baj, a világ és a technika is
fejlődik, halad minden a maga útján, a baj az, hogy a közös beszélgetések, a
nagy storyzások vesznek el. Ha esetleg a találkozás személyessé válik, akkor is
nagyon sokszor elhangzik, hogy jah persze hisz láttam FB-n… többet tudunk
egymásról sajnos sokszor egy internetes oldal segítségével, mint
beszélgetésekből.
Vajon hol van a határ? Rosszabb lesz még ennél is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése